Mohos Zsófia vagyok, fotográfus, és legfőképp az őszinte, értékes pillanatok rajongója.
Mindig is nagy volt bennem a vágy arra, hogy a jelen pillanatot “eltehessem” valahogy a későbbi időkre.  Sokáig írónőnek is készültem, és a mai napig lelkesen jegyzem le a naplómba a legfontosabb eseményeket.
Tizenévesen ragadott magával a fotográfia, mint egy másik módja annak hogy az élet megismételhetetlen dolgait valahogyan megörökíthessem.
Mivel egész kicsi koromtól sok időt töltöttem Palócföldön, azt láttam hogy az évek során sok érték van elveszőben arrafelé. Úgy éreztem az én kezemben a fényképező az eszköz ennek az eltűnő világnak a megörökítésére. Mára már több kiállításon is bemutathattam az ilyen témájú képeimet.

A fotózást nem kellett elhagynom a pályaválasztáskor sem: gyógytornász diplomám megszerzése előtt pár héttel végeztem fotográfusként is, de nem gondolnám hogy a papír átvételekor váltam igazán fotográfussá. Mégis, abban az évben kérdezték meg először ismerősök, hogy fényképezném-e az esküvőjüket. Azt hiszem az első templomi bevonulás előtt talán jobban izgultam mint a menyasszony… Azóta már szélesebb körben keresnek meg párok hogy örökítsem meg az utókor számára legboldogabb pillanataikat. Csodás érzés a boldogságot közvetlen közelről látni és láttatni.

Szerintem ami természetes, az gyönyörű, így mesterséges fényt a legritkább esetben használok fényképezés közben, és szabad téren szeretek a legjobban dolgozni.

2013 nyarán házasodtunk a férjemmel, és 2016 majd 2018 októbere óta két kisfiunk teszi boldogabbá az életünket. A családunk bővülése óta egyre gyakrabban fotózok családokat és újszülötteket is.

Sokat változott körülöttem minden, és változtam én is, mióta először vettem fényképezőgépet a kezembe, de a megörökítés lehetősége a mai napig elvarázsol.