Lakodalom Kupuszinán

Nyolc éve fényképezek esküvőket – ez idő alatt már sok mindent megtapasztaltam, mire, mikor érdemes figyelni, hogy semmilyen fontos pillanatról ne maradjak le. Minden pár közötti kapcsolat más, minden násznép dinamikája különböző, ezért bár az események hasonlóak, nincs két egyforma esküvő.

De olyan lakodalomban még sosem jártam, ahol legalább egyszer ne találkoztam volna előtte a párral. Ennek ellenére Kupuszinán a menyasszonyos háznál mégis azonnal mindenki úgy fogadott, mintha közeli rokonok lennénk. Igazából bármerre járok a faluban, ezt tapasztalom: mintha már régen ismernénk egymást.

Már Kupuszinán is ritka az ilyen lakodalom, amikor nem mennek el a városba a templomi esküvő után, hanem a faluban ünnepelnek. A vőlegény a Rezesbanda kíséretével indul a menyasszonyos házhoz, a kikérésre. A verseket a násznagy mondja el, majd a menyasszony kék szalagot köt a vőlegény csuklójára – a hűség jeleként. Ezután a násznagyoknak átadja a menyasszony a fehér masnikkal díszített rozmaringokat. A menyasszonyos háznál már elindul a zene, tánc. Nem előadás, nem betanult lépések, csak úgy, természetesen, igazából, és ettől olyan magával ragadó a hangulat. Ezután a násznép elindul a lakodalom helyszínére, a régi iskola nagy termébe. Itt is folytatódik a tánc, majd ebéd következik. A Rezesbanda ezután átkíséri a menetet a templomba, majd a szertartás után, kilépve a templomból már szinte az egész falu ott áll – jöttek nézni a lakodalmat, azok is, akik nem közeli rokonok vagy barátok. Itt lakodalmas kaláccsal és itallal kínálják a népet. Ezután tánccal megindul az egész násznép, a nézők követik a menetet. Szinte minden sarkon megállnak, itt mindenkinek újra jár egy kis frissítő. Visszaérve a lakodalom helyszínére, csak találós kérdések megválaszolása után vezetheti vissza a pár a násznépet a terembe. Ezután mindenki hazamegy, átöltözni, így mi sem maradtunk tovább. Amikor sötétedett, azért visszasétáltunk, így egy nagyon kedves szokást is megörökíthettem: a nem meghívott, de mégis kíváncsi vendégek gyakran sámlira, székre állva leskelődnek az ablakon át…

Hálás vagyok az ifjú párnak, Hodovány Szabolcsnak és Olgának, illetve a családjaiknak, hogy részt vehettünk a lakodalmon.

Sok boldogságot!

Az alkotó a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasa.

Leave a Reply