Deliny szoknya, koszorús kötény, botos

Kupuszinára 1751-től érkezett a magyar, palóc gyökerekkel rendelkező lakosság egy jobb élet reményében. A magyar és a szlovák szokásokból – átvéve valamit a szerb és sváb hatásokból is – egyedülálló, csak Kupuszinára jellemző kultúra alakult ki.

Amikor először jártam a faluban, rögtön az első este megtudtam, hogy van “régi viselet” és “új viselet”. A régi viselet az eredeti, amit ünnepeken hordtak, még a múlt század fordulóján is. Részei a keményített alsószoknyák, a ráncolt szoknya, slingelt ing, vállkendő. Az új viselet a második világháború után alakult ki, amikor a falu kinyílt, megjelent a buggyos ujjú ing, hozzáfértek a csillogó flitterekhez, kiszínesedtek a kötények.

A hétköznapokban az idős asszonyok közül még vannak akik viseletben járnak, ők az egyszerűbb, hétköznapi darabokat hordják, de a koszorús kötény itt is a viselet része, még ha nem is hímzett formában.

Kupuszinán szinte minden családnak van egy szekrénye viselettel, örökölt darabokkal. A régi viseletet ma a táncosokon és a népdalkör tagjain láthatjuk, az ünnepeken, például lakodalomba az új viseletet hordják.

A képeken Limburger Georgina hétköznapi asszony viseletben van, melynek része a fityula a fejen. Lányát, Limburger Emíliát öltözteti a kupuszini régi lány viseletbe a falumúzeumban. A lányok fején szalagokból készült bukor található. Az öltözködés után egy házhoz mentünk, ahol Limburger Dáviddal is készíthettem pár fotót. Dávid Emília testvére és a legény viseletet öltötte magára. Emília és Dávid remek táncosok, számukra a hagyományban élni természetes, őseiktől kapott örökség.

Az alkotó a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasa.

Leave a Reply