Foglalkoztat a kérdés, hogy a fotográfia által mennyire jutunk közel a képek szereplőihez. Megismerhetjük-e őket, átadhatjuk-e lényüket a nézőnek. Tudjuk, hogy a fotográfus szándéka a néző szemszögéből nehezen befogadható a személyes ismeretek nélkül. Nézőként a saját benyomásaink, intuícióink adják azt, hogy mit gondolunk egy képről, milyen történetet szövünk a képen szereplőkről.
Sorozatomban autóból menet közben fényképeztem embereket. Nem álltunk meg, nem beszéltem velük. Nem ismerem őket. Legtöbbször az arcuk nem látszik. Mégis ahogy elsuhannak ezek a képek a szemünk előtt, a pillanat töredékrésze alatt egy egész történetet sző az agyunk az egyes személyekhez. A képen látható információk tömegéből a fantáziánk olyan gyorsan tárja elménk elé a személy egész történetét, mint amilyen gyorsan készül a fotó. Záridő. Ingervezetés. Mindkettő a pillanat egy töredékrészét írja le, amely összeköti ezeket a fotókat.
