Névjegy

Mohos Zsófia vagyok, fotográfus, és ha megkérdezik, honnan is indult ez az egész fotózás, mindig azt mondom: nagy volt bennem a vágy arra, hogy a jelen pillanatot “eltehessem” valahogy a későbbi időkre. Valamikor tizenévesen akadt először a kezembe a fényképezőgép, és azonnal beleszerettem abba a lehetőségbe, hogy általa az értékes dolgokat meg tudom őrizni.

A fotózást nem kellett elhagynom a pályaválasztáskor sem: 2014-ben, gyógytornász diplomám megszerzése előtt pár héttel végeztem fotográfusként is, és ekkor indult az a csodálatos utazás, ami mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogat számomra.

Abban az évben kérdezték meg először ismerősök, hogy fényképezném-e az esküvőjüket. Azt hiszem az első templomi bevonulás előtt talán jobban izgultam, mint a menyasszony… Azóta már szélesebb körben keresnek meg párok, és csodás érzés a boldogságot közvetlen közelről látni és láttatni. Két kisfiunk születése óta egyre gyakrabban fotózok családokat és újszülötteket is.

Mivel egész kicsi koromtól sok időt töltöttem Palócföldön, azt láttam, hogy az évek során sok érték van elveszőben arrafelé. Úgy éreztem az én kezemben a fényképezőgép az eszköz ennek az eltűnő világnak a megörökítésére. Mára már több kiállításon is bemutathattam az ilyen témájú képeimet és magánkiadású fotókönyvet is készítettem. Jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként egy saját projekten dolgozom, két palóc falu – Rimóc és Kupuszina – életét követem a személyes történeteken és a közösségi eseményeken keresztül.

Sokat változott körülöttem minden, és változtam én is, mióta először vettem fényképezőgépet a kezembe, de a megörökítés lehetősége a mai napig elvarázsol.