VANYARC | Nedeliczki Pálné, Mari néni 1932-ben született. Szülei mindketten vanyarciak voltak, szlovák származásúak. Azt mesélték, hogy felmenőik Felvidékről települtek át, szegény házaspárokként jöttek aratni, és végül letelepedtek a faluban. Mari néni a mai napig, akivel tud, inkább szlovákul beszél.
Közel 90 évbe sok minden belefér: Mari néni 6 osztályt járt végig, de volt hogy csak szerdánként tudott iskolába járni, mert a többi napon dolgoznia kellett. Az utolsó két évet az iskolából már elvitte a háború… az épületben állatokat tartottak.
Fiatalon házasodott, szerelemből, majd 30 évesen már meg is özvegyült. Két kislánnyal maradt egyedül, akik közül az egyik még csak totyogó volt, de semmilyen ellátást nem kapott. Újraházasodni nem szeretett volna.
Napszámosként, majd a TSZ-ben is dolgozott, de a legkedvesebb munkahelye az utolsó, az Ikarus gyár volt, ahol esztergályosként végezte a munkát. Minden munkanapon vállalati busszal utazott fel Budapestre. Természetesen ide is viseletben járt dolgozni, mint a földekre.
Kérdésemre, hogy gondolt-e valaha arra, hogy kivetkőzzön, csak mosolyogva legyintett:
Én? Nagyon szeretem a viseletet. Ebbe születtem, ebbe halok meg.
Mari néni házába víz nincs bevezetve, és télen csak egy szobát fűt, ahol alszik – a konyhában ilyenkor szinte jégverem van.
Óriási kertet művel, és nagyon szeret magról ültetni gyümölcsfákat. Egészsége már nem a régi, nagy fájdalmai vannak, de amikor csak tudja, ellátja magát, kijár a kertbe, öltözködik, még a templomba is elmegy.
Mert ebbe született.
