Régi falusi nyarakon rengeteget jártam Zsuzsika nénivel legeltetni. Nagyon szerettem ezeket az álmos hajnalokat, vagy délutánokat. Tompa csönd van a legelőn, távol a falutól. Időnként béget egy bárány, visszhangzik a kolomp. A kecskék bokroznak, Fürge kutya hűsöl a tenyérni árnyékban. Rövid mondatok, hosszú hallgatások.
Ilyenkor úgy tűnt, a nyár örökké tart.
