Hogy miért lett ennyire felkapva Hollókő, a vár miatt, vagy mi miatt, azt nem tudom. Mikor a várat fellendítették, akkor jöttek az első turisták. Nem volt szálló, de kerestek szállást, befogadtuk őket, tudtak aludni. Nem zavarzált ez a sok idegen, hoztak egy kis hasznot a falunak, aztán elmentek. Nem értettem soha, mit néznek rajta? A múzeumba gyakran mentem helyettesíteni. Mondták, hogy jaj de nagyon szép ez a falu! Kérdeztem, hogy mondják már meg, hogy mi szépség van rajta? …Hogy ezek a szép kicsi fehér házak… Gondoltam magamban, biztos nagy házakból jöttek ezek a turisták. Olyan helyes, kicsi, szerény falu ez, talán ezért tetszik az embereknek.

***

1929-ben születtem, nem Hollókőben, hanem kint laktunk Zsúnyban. A tanyát szétszedték már, nincs meg. Volt vagy 20-25 libánk, kellett menni velük a legelőre, földművesek voltunk, nekem a libapásztorság jutott, míg iskolába nem jártam. Ha esett, ha fújt, Hollókőbe jártunk iskolába, a hóban majd elsüllyedtem. Olyankor már 6 órakor indultunk, mikor nagy hó esett, körbe mentünk az országúton hogy beérjünk időben az iskolába a testvéremmel. De amikor ő már kimaradt, mert nagyobb, öregebb volt, akkor egyedül kellett járni.

Egy nap mikor a teheneket őriztem a legelőn, nagyjából tíz évesen, a faluból szaladt valaki szólni, hogy tereljem haza a csordát, mert háború van, be kell zárkózni. Nem tudtuk, mi az a háború, vagy kik harcolnak benne, rádiónk sem volt, így hát hetekig bezárkózva éltünk a tanyán, mert addig senki sem járt felénk. Akkor találkoztam magával a félelemmel. Addig honnan tudtam volna, mi az? A legelőn, az állatok körül nem volt félelem.

***

Ezt a házat 1956-ban építettük a férjemmel. Akkor jöttünk ide lakni, amikor az országúton mentek a tankok, forradalom volt, azt mondták. Mink hurcolkodtunk az ökrös szekérrel, de kiálltunk egy cseppet hogy lássuk a tankokat az úton. Féltünk, nehogy ide lőjenek, de nem volt ilyen, elmentek szépen.

***

Én már nem hagyom el a viseletet. Halónak is ilyen van eltéve. Még most is cifrában járok, nem gyászolok, nem baj, ha megszólnak, jó nekem a cifra szoknya is. A haló ruha majd fekete lesz.

***

___

Rozi néni 2023 novemberében itt hagyta a földi életet.